TAVASZT A NÉPNEK

Az ugy volt, hogy elfelejtettem megmondani az angyalnak, hogy kiralylanyruhat szeretnek igazabol legeslegjobban. Api reggel ebresztett minket azzal, hogy kepzeljetek, megjott az angyal, mi meg felsikoltottunk a Dadaval izgalmunkban es kirohantunk a szobankbol. Aztan a Dada tovabb rikoltozott oromeben, mert versenyautopalyat kapott, en meg kezdtem magam rosszul erezni, mert ugyan megkaptam a feher ugatos, setalos kutyat amit kertem, de a ruha, amire titokban annyira vagytam, nem volt sehol. Nem sirtam, csak ultem szomoruan, aztan Apinak elmondtam a vegen, hogy igazabol mit is akartam. Kerdeztek a szuleim, hogy miert nem szoltam, amikor levelet irtunk az angyalnak, meg hogy honnan gondoltam, hogy ha nem mondom ki hangosan a kivansagomat, akkor meghallja az, aki teljesiteni tudja. Mondom, hogy hat elfelejtettem, de hogy a Spaarban lattam am kiralylanyruhat. Api ment is kesobb vasarolni, de nem talalt ruhat, csak valami palackot, de addigra nem bantam, mert a Mamival megbeszeltuk, hogy eze

Reggelre megjon az angyal, hurra-hurra, mert csutortokon megyunk a Tabmamaekhoz, aztan a Vavamamaekhoz, aztan a Judit neniekhez, es ma feldiszitettuk a karacsonyfat, es a Mami adogatta nekem a diszeket, en meg kihoztam a samlimat a furdoszobabol, es ugy tettem fel a fara a gomboket, Anni meg kozben enekelt, hogy ajjaj fekete vonat, es en is enekeltem, hogy kiskaracsony, nagykaracsony, aztan a fa gorbe lett, ugyhogy Api nevetett is rajta, aztan kiegyenesitette, es jon holnap reggelre az angyal, jon, jon, jon!

En elemes kutyat szeretnek karacsonyra kapni az angyaltol, a Dada meg autoversenyes palyat es -mivel a Tabpapa javasolta neki- mostmar elemes markoloautot is. Nekem azt mondta, hogy en szerinte biztos szeretnek egy konyhat, de mondtam neki, hogy csakis kutyat akarok es mas szoba se johet. A Tabpapa azt mondta, hogy de biztos orulnek egy konyhanak, ha azt hozna Tabra nekem az angyal, de merges lettem, mert a konyha az nem kutya, es en tudom, mit akarok.

Elmentunk delutan Anniert az oviba, mert ma nem jott hozzam a doktorneni, hanem csak holnap delelott spicceli meg az orromat. A Hajni ovoneni azt mondta, hogy de nagyon megnottem, es micsoda eros fiu vagyok, de bizony a szememen meg latszik a betegseg. Titokban kicsit sirtam is, hogy en miert vagyok otthon Apival, a Mamival, meg a Bleroval, amikor Anni is, meg az Eszti is ovis, de aztan a Mami felvett, es ketszer is megkerestuk az Esztit, hogy koszonhessek neki. Nekem a Titi is a baratom, meg az Eszti is. Aztan a dadusneni mondta, hogy Anni oklendezett a levestol, mert megszagolta, es nem tetszett neki. Mondtuk neki, hogy ez azert van, mert Anni mar reggel eldontotte, hogy nem fog levest enni, pedig almas volt. A Mami direkt azert fozte, mert Anni azt mondta, hogy almasat szeretne vinni, de nem melegen, hanem hidegen. Delutan mar sokkal jobb volt a kedvem. Birkoztunk egy csomot, meg ordibaltunk, aztan Anni hozta a mondokaskonyvet, es magunktol mondtuk a mondokakat, es Anninak nem jutot

En holnap megyek oviba, de a Dada meg kohog, ugyhogy itthon marad Apival. Remelem, a baratom ott lesz, mert ha nem, akkor massal jatszom. Mondjuk az a legjobb, amikor a Dada is jon, mert itthon majd biztos nez egy csomo meset, es Api szobajaban lehet, es nem kell feloltoznie, hanem pizsiben maradhat, nekem meg ki kell mennem a hidegbe, beszallnom a hideg autoba, es lehet, hogy a baratom se jon oviba, hanem lehet, hogy csak en leszek teljesen egyedul egesz nap, jaj-jaj. A Dadaval mostanaban olyan jokat jatszunk, hogy alig nyafkazunk. Peldaul ma is epitett nekunk Api egy iglut, amibe nem mertunk bemenni, mert tele volt pokkal, aztan a pokok kiszabadultak, es felmentek az asztalra es mindenhova, es mondtuk a Maminak, hogy ne egye meg az ebedjet, mert abban is pok van, de o azt mondta, hogy akkor megeszi a pokot is. Aztan en foztem kavet, es kerdeztem a Dadatol, hogy ker-e, de azt mondta, hogy most elobb elviszi lemosatni az autot, es majd utana, aztan merges lettem a kepzeletbeli kutyamra

nem szereti, ha a feje fele simogatjuk a szoret, ha meghuzzuk a farkat, habot fujunk a bajszara, furulyazunk, sikoltozunk, rohangalunk, es azt jatszuk, hogy o egy sarkany. Nem szeret bejonni velunk a furdoszobaba, pedig megigertuk a Maminak, hogy nem tesszuk bele a vizbe, es nem szeret kergetozni se. Szerintem a Blero csak azt szereti, amikor Api egesz nap dolgozik a szobajaban, es o meg befekszik a laba ele, es csak enni jon ki a konyhaba, amikor meg nem izlik neki az ebed, akkor beengedi a tobbi macskat, es csak akkor kezd morogni rajuk, amikor Api megjelenik hirtelen, es az ismerosei meg mindig ott lakmaroznak. Szerintem a Blero egy furcsa allat, es Anni szerint is. Ma a Mamival azt jatszottuk, hogy o egy szorny volt, es azt enekelte nekunk, hogy csavard fel a szornyeket meg ma ejjel, es mi sikotozhattunk kedvunkre, a Blero es a Vavapapa persze nem orultek, es a Vavapapa felhangositotta a tevet, Api meg egy virsli nevu varosban van csutortokig, es Api baratja Dadi.

hogy a Mikulas a Tabmamaeknal csizmaba tesz ajandekot, aztan elmegy a Zolcsiekhoz, es ad neki ket labdat, es azt a Zolcsinak el kell hoznia a Tabmamaekhoz, hogy mi megkaphassuk, aztan vasarnap reggel a Titinek ad ket pizsit, amit a Titinek kell athoznia nekunk, de nem adhat puszit, mert folyik az orra, es nekunk is folyik, aztan a Vavamamaeknal megint ablakban hagy nekunk csomagot? A Dada sem erti es en sem. Miert a felnottekhez es a nagyfiukhoz megy oda eloszor es nem a gyerekekhez? Es a felnotteket figyeli-e, hogy jolviselkednek-e vagy csak minket figyel? Es azt vajon latta-e, hogy a Dada ma a Feher Agyar volt, es meg a Colin, es jol fejbecsapott engem egy zold labdaval? Es hogy tud mindenkit egyszerre figyelni? En jo vagyok. Ma is ettem kolbaszt uzsonnara, es a Dada is azt evett.

Meg mindig nem esik a ho, pedig minden nap varjuk. Ma meg delelott mentunk lovagolni, mert a Denes bacsi azt mondta, hogy raer, de amikor megerkeztunk, akkor a lovaszbacsik tolunk kerdeztek, hogy lattuk-e. Aztan meg kesett is, de mi orultunk Annival, hogy sok az idonk, mert addig, amig vartunk ra, nagyon megetettunk minden lovat repaval es szalmaval is, de a Milton peldaul nem kerte, es az Univerzum hagyta magat jol megsimogatni, a Csibesz megharapta a Mami kardiganjat, es meg is akarta enni, es ezen nagyon nevettunk, mert kiabalni kellett, hogy elengedje vegre, akkor meg ugy nezett, hogy szinte bandzsitott. Aztan adtunk fuvet a tyukoknak, es Annit megharapta egy tyuk, es Anni nagyon kiabalt es visitott, mert csalodott a tyukokban, de mondtuk neki, hogy minden lo ot nezi, foleg a Tucsok, es ennek orult, mert igy mar tudja, hogy mennyire szeretik a lovak, merthogy mindig o ad nekik repat. En ma nem dobaltam repat, hanem a kardomat mutattam meg a lovaknak, es tudom, hogy annak is orulnek

Api hetfo ota egy festek nevu varosban van. A Dada szeret azzal a festekkel festeni, en jobban szeretek rajzolni, de nem is ez a lenyeg, hanem az, hogy ma este a Mami mondta, hogy szerinte akik reggel fel het ota ugralnak, azok mar este nyolckor igenis aludjanak, merthogy o helyettunk is kipurcant, pedig nem is folyik ugy az orra, mint a Dadanak. Mondom neki, hogy fekudj le, anyam(!!!), adok reikit. Mondja, hogy oooo.... micsoda? Mondom, hogy te fekudj le, anyam(!!!!!!!!), en adok reikit. Jott a Dada is, aztan o is azt mondja bologatva, hogy a Maminak ENERGIGA kell. Na, erre vegre lefekudt, mi meg ratettuk a kezunket, ahogy kell, a pocakjara. Kicsit gyanakvoan ranknezett, mire megkerdeztem tole, hogy erzi-e, hogy megy a meleg. Az Energiga- tette hozza a Daniel, es elkezdett kacagni, mert a Dada neha belulrol csiklandos. Aztan az anyam megerdeklodte artatlan es kozombos hangon, hogy megis hogy megy ez a giga mibennunk. En persze demonstraltam a komplex utjat a Fenynek, a Dada leegyszeru

Ulunk az autoban vasarnap delutan, megyunk haza a Tabmamaektol. Api vezet, Mami hatrafordul hozzank. Mami: Este engedek nektek egy jo nagy furdovizet, es csinalunk egy csomo habot. Mi Annival: Hurra! Mami: Es hajat is mosunk. Mi Annival: Neeeem! Mami: Azert szolok jo elore, hogy micsoda nagy habot csinalunk a kadban este -juj, de jo lesz-, hogy ne lepodjetek meg, hogy megmosom a hajatokat, es hogy tudjatok, mi fog tortenni. Anni: Koszonom a messzebeszedet, Mami. Nagyon jo, hogy elmondtad, mi lesz. Masik: A Tabmamaek nappalijaban kerestuk a golyokat, amiket a Tabpapa hozott reggel. Mi Annival: Hol golyom, hol a golyom? Api: A konyhaszekreny szelen vannak a virag mellett. A konyha persze arrebb van. Mi Annival tekergetjuk a nyakunkat: Micsoda? Hol? Api: Nezzetek, ott egy kicsit messzebb, a konyhaszekrenyen. Anni ketsegbeesve es felhaborodva: De Api, nekem nincs olyan hosszu szemem, hogy ellassak odaig! Ma este azt jatszottam, hogy a porszivo csove a granatvetom, es tuz jon ki belole, es

Annival ma voltunk urhajosok, Cicus es Cico, es a Blero volt az Egon, aztan hajoztunk, majmok is lettunk, tollasoztunk Epi nenivel, vigyaztunk a Mazli kutyara, hogy ne szaladjon ki auto ele, amig a Geza bacsiek hazaertek, mert a Mazli kiszokott a hazuk ele, mi meg eszrevettuk, es fel is hivtuk a Geza nenit, hogy jojjenek gyorsan. A nagy Hubertus kutya bent ugatott, de mi nem feltunk, mert ugyse tud o kijonni, mert tul nagy, hogy kiferjen a kapu alatt. A Mazli viszont meg kisbabakutya, es ezert kifer. A Klaudia is kisbaba, megse megy a kapu alatt sehova, aztan koteltancosok voltunk, kesobb meg szempokok, ami Anni otlete volt, mert szerinte a szem azt jelenti, hogy uj. Eper ba hozott kovet a jardara, de nem rakta bele, aztan en tuzolto lettem, Anni meg ujra koteltancos, aztan hazajott Api, es ugy csinalt, mint egy versenyauto, pedig nem is az, aztan versenyautok lettunk, es nemsokara beesteledett es egy legy bejott a szobankba.

Falusi gyereknek azert jo lenni, mert szerda delutan akar el is mehetunk a hatarba a Tucsokkel kocsikazni, aztan megetethetjuk a tobbi lovat almaval -az ott az Univerzum a kepen. O a legnagyobb es legkedvesebb lo. Meg sosem akarta megenni a hajunkat. - , majd vacsi utan focizunk a Titivel vagy sort viszunk Eper banak, mert Eper ba ugy dontott, hogy megcsinalja a keritesunket, hogy szep legyen, mert a Mami nem festette le, Api meg hoz nekunk ajandekot messzirol, ugyhogy o sem er ra. En piros ponit szeretnek, Anni meg sotetlilat, es kerunk meg nyalokat is, es meg egy csomo mindent. A zoknit ejszkara fel kell huzni, holnap jonnek a Judit neniek es hozzak a kutyajukat, ma meg lementunk az autopalyan a Tabmamaekhoz, vasarnap jonnek ertunk a Vavamamaek, a Zolcsi meg felviszi a Mamit a repulohoz hetfon, es a Mami is hoz ajandekba ponikat, nyalokat, es Apit.

tehat jo sokat rohangalunk.

A Dada szeret egyedul poroszkalni, en meg annyira nem nagyon, mert nekem kell iranyitanom ezt a nagy Ficankat, es szerintem en egy kicsi lany vagyok, de a Denes mindig mondja, hogy erre menjek, meg arra.

Anni tancol, en meg gyereket nevelek. Az a neve, hogy Dadi baba. Regen Api baba volt, de Api mar jo par hete itthon van, es nem ment messze-messze dolgozni, ugyhogy lenyugodott a kedelyem, es most Dadi a babam neve. Anni babaja mindig Annibaba volt, es mar mi is tudunk fotozni kepeket.

az nagyon koncentráljon, legyen szíves. Mégis ovisok lettünk, bár nem Fa vagyok már, hanem Házikó, a Dadü meg Gomba, és a Dadü mérges volt, hogy már nem lehet Holdacska, én meg szerettem volna egész nap ott maradni az aranyos oviudvaron, és nagyon hisztériáztam is, hogy haza kell jönni. Ráadásul a cukkínis fasírt nem ízlett, mert a Tabmama tud csak igazit, és abban van husi is, és az jó.

viszont vannak kepeink es hireink is. Lovagolni jarunk, es Annit azota Szamocanak hivjak, mert a Szami a Ficanka kisgyereke, de meg csak harom eves lesz, ugyhogy nem lehet meg rajta ulni, csak mamajan. Anni itthon negykezlab kozlekedik, nyihog es sok repat eszik, mert a lovak szeretik a repat. En mindig azt kerem a Denestol, aki pont nincs ezeken a kepeken, de igazabol o tanit minket lovagolni, szoval azt kerem, hogy hadd mehessek egyedul a Ficankaval. Van hinta is az istallo mellett, es a Ficanka patajabol mar ki tudjuk kaparni a kakit, mert fontos gondoskodni arrol, hogy jol erezze magat. Api meg masfel hetig kulfoldon volt es nem itthon, en meg az elso nehany napban azt kerdeztem a Mamitol, hogy hol van az en edesapam, aztan egy het mulva epitettem legobol hazat, aztan szet is vertem, mert merges voltam Apira, hogy nem jon mar. Aztan jott es hozott rendorautot szirenasat, Anninak meg rozsaszin ponit, akit Anni Napocskanak nevezett el, es nagyon orultunk vegre Apinak es megyunk majd

Nincs időnk itt ülni a gép előtt, aztán írni, stop. Folyton azt kell kérdeznünk, hogy miért, miért, miért, stop. Ma délelőtt már a világtörténelmet tanulmányoztuk, stop. A Dadának tetszett nyolcadik Henrink, nekem csak a Mátyás király, stop. A Dadával szeretünk anatómiai kérdéseket is feltenni a szüleinknek, stop. Meg lovagolni is járunk, a póni neve Ficánka, stop. Epinéninek megszületett a kisbabája, az autók nem úgy születnek, mint a kisbabák, stop, stop, a stop azt jelenti, megáll, körülnéz, és ha nem jön semmi, mehet. Miért mehet és hova megy? Miért? És utána mit csinál? Főzzön a Mami rizstésztát, de olyat, mint a Vavamama. Miért nem tud pont olyat? És utána mit csinál? Miért kell mosogatni? És utána mit csinál? Api hova megy? Api mit csinál? Miért?

A Blerón ma találtunk egy sebesülést, mert állandóan kötözködik a többiekkel. Van egy barátja is, és be szokta engedni a konyhába, hogy ő is tudjon enni. Szerintünk ez nemes gesztus, de azért megkergetjük a Bleróval együtt, ha tehetjük. Ma meg egész nap azt hallgattuk a Dadával, hogy a Mami szerint túl sokan járnak a mi ovis csoportunkba, de az összes ismerősünk szerint meg ez Magyarország. Mindenki ezt mondta, és ezt nem értettük a Dadával, mert eddig óvodának hívták, de annyira nem is érdekelt minket, hogy most éppen hogy hívják, hanem inkább jól összefestékeztük magunkat, főleg a pocakunkat, mert oda delfineket festettünk, az arcunkra meg cicabajszt. Jesszusozhatott a Mami, meg fürdethetett minket jó sokáig, dehát minek kell olyan sok emberrel megvitatni, hogy hányan mennek oviba.

Pontosabban engem üt, én meg nem ütök vissza, pedig úgy homlokon vágott egy sárga tányérral, hogy először nőtt rajtam egy pukli, de kaptam rá egy nagy kést, és csak lila lett. Holnap reggel megmutatom Apinak, mert ma este én már alszom, mire hazaér. Anni is alszik addigra, és holnap már nem fog engem bántani, mert ő egy jó kislány, mondta neki a Mami, miután Anni abbahagyta az ordítást amiatt, hogy be kellett jönnie a szobába lehiggadni. Sokat beszéltünk a verekedésről megint, és Anni sokat hisztériázott közben, és csak akkor nyugodott meg, amikor kiderült, hogy engem is megfenyítenek, ha én bántom őt. Bevallom, ezen magam is meglepődtem, meg Anni is.

A Gábor bácsi nagyon jó néni lenne szerintem, a Judit néni meg jó bácsi lenne. Mi a Dadával még sosem láttuk, hogy a nénik meg a bácsik fordítva csináljanak, de nem baj, mert ez érdekes és vicces is. Ma különben kaptunk Eper nénitől egy csokor lufit, és neki meg egy hónap múlva megszületik a pici baba a hasából. Mondjuk is a Dadával, hogy majd meghimojatjuk a lábát, mert a kezét a babáknak a szüleink szerint inkább ne, mert a bacik, meg minden. Ezekkel a bacikkal egyébként mindig van valami. A nyers hús levében sem szabad tapicskolni miattuk, a kőről sem lehet felnyalni a teát miattuk, a bilibe se szabad beletenyerelni, meg a bolt után is állandóan kezet kell mosni. És Apiéknak nem csak ez a mániájuk, de az autóban a kárpitot sem szabad besározni- biztos azért, mert a sárban vannak giliszták is néha, és persze bacik. Ma este meg hajmosás után kijöttem Apit megtalálni a nappaliban, de nem ő volt ott, hanem két szürke macska, és elkergettem őket, mert bátor vagyok. Különben se hozzanak

-Hol van Api?- érdeklődtem ma este vacsora közben Mamitól. -Koncerten- válaszolt. -Az micsoda? (az micoja?- a szerk.) - érdeklődtem újra, mert Api nem szokott furcsa helyekre járni, legfejjebb a kertbe. -Egy bácsi magasra felmászik, és onnan énekel a többieknek. A többiek is énekelnek, de ők nem mászhatnak fel a magasba- világosított fel az én anyám, mire Anninak eszébe jutott, hogy ő biztosan nem szeret felmászni, és erre én bizonygattam, hogy felmászni jó, és én is nagyon akartam mászni bárhova és énekelni, de Anni mondta, hogy a múltkor is leestem a fáról, úgyhogy inkább ő énekelt, én meg felvettem videóra. A Mami szerint mi már nagyon nagy és ügyes gyerekek vagyunk, úgyhogy amikor söpör, akkor segítek neki a szemeteslapáttal. Anni meg lustálkodni szok, és nem segített lemosni sem az autót, mert nem tudom, miért, pedig autót mosni jó. Meg az is jó, hogy a felnőttek napokig mondogatják, hogy milyen nagy és ügyes vagyok. Nemsokára felmászok, és éneklek az embereknek. Az tuti. (Az tuci

A Bleró harcos macska lett, de még mindig úgy nyávog mint egy egér, mi meg a Dadával nyaralunk. A Bleró nem nyaral, mi viszont szorgoskodunk, jövünk-megyünk, és jó hangosan énekeljük, hogy zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve.

Az ovi jó. Nekem főleg a barna hajú óvónéni tetszik, mert ő a legkedvesebb. Anni is őt szereti, meg Anni barátkozik még egy kislánnyal is, én meg az óvónénivel. Annit az egyik lány megütötte az arcán a múltkor, és Anni sírt nagyon. Én csúnyán néztem, mert akkor még nem tudtam, hogy vissza kell ütni. Már tudom, és Anni is tudja, de a kislány nem verekedett többet, úgyhogy mi sem ütöttük meg. A felnőttek mind azt mondták, hogy vissza kell ütni. Magyarázták is néhányan, hogy rászállás lesz, ha nem ütünk, meg micsoda világ ez, meg Eper bá csóválta a fejét nagyon, hogy pont Anni, amikor Anni milyen kedves. Aztán arról is beszéltünk sokat, hogy az a kislány nem rossz és nem is hülye, csak biztosan valami bántotta, és levezette Annin a baját. Én meg is sajnáltam szegényt, mert eszembe jutott, hogy néha Anni is verekszik, meg én is, de akkor is vissza kell ütni, mert ugyan még picik vagyunk, de meg tudjuk védeni magunkat a felnőttek szerint.

Az ovi jó, de nem járunk, mert megbetegedtünk. A doktor néni el is jött hozzánk hétfőn, és mondta, hogy nem baj, majd megerősödünk, és hogy milyen aranyosak vagyunk. Anni is ugyanígy gondolja, és én is. A Titinek ma szülinapja van, mi meg a Vavamamáéknál vagyunk, Api viszont otthon. Nekem hiányzik Api, és én ügyesen be is veszem a cseppes kockacukrot, de Anni utálja a cseppeket, és különben is nagyon mérges zsák. Délután meg kint voltunk az udvaron, és jött a János bácsi fia, a Barni, és puszit adtunk neki, aztán jött a János bácsi, meg a felesége, és mindenki puszit kért. Én persze adtam, mert csak a szüleimtől vonom meg a kedvességet, amikor nem viselkednek jól. Anni viszont elszaladt, mert neki meg ne mondja meg senki, hogy mikor csókolgasson embereket. Api meg megtalálta az Emilyt szombaton a garázsban. Anni sírt örömében, és olyan boldog volt, hogy azt mondta, hogy neki nem is kell új Emily, hanem inkább vegyenek nekem egyet, mert nekem nincsen még egy sem.

jön a Szigetre, mondta a Mami. Azt tudjuk, hogy ki a Brian Molko bácsi, mert kiskorunkban mindig táncoltunk erre . de mi az a Sziget? És ha jön, vajon olyan-e ő, mint a Nyuszi, és hoz-e rózsaszín rollert Anninak, nekem pedig kismotort? Én kismotort szeretnék, de Api azt mondta, hogy a Nyuszi azt nem bírja el. Talán a Brian Molko bácsi. Vagy Eper bá. Vagy Api. Api biztos erősebb a Nyuszinál.

Tegnap este azt javasoltuk Apinak, hogy ő maradjon velünk, amíg elalszunk, a Mami pedig menjen ki.

és hazajön Api, hurrá, hurrá!

A múltkor, mikor Annit kísértük az allergiás doktorácsihoz, betettem a Mami telefonját a táskájába, mert a nagy kapkodásban kinthagyta a szőnyegen. Az autóban persze csapkodott, hogy hogy hagyhatta otthon. Nem szóltam, hogy én elraktam, mert mondom, majdcsak beleakad a keze. Úgy is lett, és egészen kipirultam a büszkeségtől, hogy micsoda figyelmes nagyfiú vagyok. Anni is örült, meg Api is. A Bleró nem örült, mert otthonhagytuk, ugyanis mostanában nagyon büdit pisil. Nekem sok a dolgom. A Mami számítógépét rendre én kapcsolom le, néha Apiét is, de ennek annyira nem örülnek; amikor cseng a telefon, odaszaladok érte, a Blerót kiengedem a teraszajtón, meg nyávogásra be is engedem, kiviszem a szemetesbe a szemeteket, amikor sül a zsemle, akkor legalább ötvenszer szólok, hogy kész, és lassan azt is megszokom, hogy Annit nem lehet fölhözvágni, mert lány. A fiúkat biztosan lehet, úgyhogy várom az ovit. Én holdacska leszek, Anni meg fa. Anni azt is mondja, hogy ő meg mindig figyelmezteti a Mami

A Dada két napig volt nagyon mérges, én meg az első nap sokat szomorkodtam, mert mi nem szeretjük, amikor Api messze-messze megy, és ott is marad sokáig. A Dada nem is akart vele telefonálni az elején, mert csak sírt inkább. Api a többi bácsi helyett igazán síelhetne a szőnyegen velünk, mint a múltkor, és akkor legalább akármikor rá lehetne csimpaszkodni. A Mami szerint már csak hármat kell aludnunk, és megjön. Szerintem addigra rajzolok neki ubiautót, meg holdat is festek, meg lila Blerót, a Dada meg igazi ollóval kivág neki egy terítőt. Én inkább festek, mert az ujjaim még picik az ollóhoz, és úgy elég kényelmetlen vagdosni.

A szüleink hisztinek hívják, és ezzel egyből le is becsmérlik a mi nagy kitöréseinket, és ettől még zaklatottabbak leszünk Annival. Például reggel én nyafogva megyek ki a konyhába, sőt, már nyafogva nyitom ki a szemem, mert előre tudom, hogy a Mami nem ragyog, ahogy pedig őt látni szeretném, hanem egy vonal van a szája helyén, és nem jó ránézni. Epi néni például mindig ragyog, amikor találkozunk. Aztán akkor is szörnyen ideges leszek, amikor ki kell menni, meg amikor be kell jönni, meg amikor unatkozom, és Api nem ér rá dobálni engem, meg amikor elkezdődik a zuhanyzás, és amikor vége van, meg általában akkor, amikor nekem olyan jó ötletem támad, hogy szinte fáj, hogy a felnőttek, akik azt hiszik, hogy jobban tudják, azt mondják, hogy Dániel, ezt nem lehet, és meg el is magyarázzák, hogy miért nem, és aztán elvárják, hogy én is rálegyintsek az egészre, pedig fel tudnék robbanni attól, hogy én kicsi fiú vagyok akkor, amikor az úton kell kézenfogva átmenni, de nagy fiú vagyok akkor, amiko

Görbe utakon jártam ma délután a Mamival a kórházban, a Dada meg közben kakilt egyet az autóban, amíg Apival vártak ránk. Az allergiás doktor bácsival elégedettek voltunk, mert fél órán keresztül bent lehettünk nála, és nem is sietett. Aztán Eper báéktól kaptam két cserepes virágot, mert én nő vagyok, a Dada viszont nem, de mikor mondta, hogy tetszik neki a fehér, akkor odaadtam neki, és nagyon örült. Szaladgáltunk is sokat, aztán a végén jól összeütköztünk, a vacsora meg finomabb volt az ebédnél.

A Blerót megkergette egy nagy szürke cica, akinek hiányzott a szőr a hátán. Nagyon szaladtak, meg nyávogtak, és kirohant a Mami a házból mezítláb a teraszra, és azt ordította, hogy Anni, kergesd el, Anni kergesd el, meg hogy te nagy macska, hagyd békén a Blerót, meg hogy adjál nekem egy papucsot, hadd vágom kupán. Én mentem is a nagy szürke cica után, meg a Dada is odajött, a Bleró meg nagyon fújt, meg a szürke is fújta a Blerót. Api azt kiáltotta bentről, hogy adj neki egy pofont, de a Mami, akkor már papucsban, inkább meghógolyózta a nagy szürkét. Az nagy nehezen el is iszkolt, a Bleró meg egesz nap aludt a konyhában, de aztán láttuk, hogy az orrán lett egy nagy karmolás, úgyhogy sokat aggódtam, hogy most aztán mi lesz, ha megint találkozik a nagy szürkével, de a felnőttek mondták, hogy a cicák tavasszal gyakran verekednek, mert a cicáknak ez a szokásuk. Mostanában egyedül is kimehetünk a Dadával az udvarra, és a felnőttek azt hiszik, hogy nem vesszük, észre, hogy valaki állandóan mi

mondta ma Anni a Blerónak, és ezen olyan jót nevettünk a Mamival, mintha én mondtam volna. Egyébként talán megyünk jelmezbálba, és ha igen, Anni hegyi cica lesz, én meg Api.

Ma délután átjöttek Eper néniék. Már egyáltalán nem engedtek rámászni, mert nagy a hasa. A Tabpapának is nagy, de mégse szól rám senki, ha véletlenül rámászok. Mondjuk Eper nénire szívesebben mászom, mert néni. Eper bá megborotválkozott, úgyhogy adtam neki puszit, és hagytam, hogy csikizzen, mert megborotválkozott. Apinak is mindig szólunk, amikor bök. A Bleró meg tegnap óta alig van itthon, és amikor meg is jön, akkor is csak nyávog és nincs benne köszönet. Ma mondjuk a Dadában se volt sok, mert szétrontotta az Annibetűt, amit a ceruzákból raktam ki. Én nyerbákoltam, mint a Bleró, a Dada meg ment gondolkodni a hálószobába. Később, miután eleget gondolkodott, és olyan rendes Dada lett ismét, kijött és adott puszit, mert szentabéke, és kicsit meg is igazgatta az Annibetűt, amit kiraktam, amíg nem volt a nappaliban. Akkor már volt benne köszönet megint. Ezt már szeretem.

nem pedig A Nikónak, és Anni szerint ez furcsa. Nekem az Ubi bácsi tetszett ma a legjobban, meg az, hogy kaptam tőlük egy piros-narancssárga melegítőt, aminek a hátán két zsiráf áll. Legszívesebben kiabáltam volna örömömben, de nem lehetett, mert ott nézelődött mellettem a Gáborka, aki még olyan pici, hogy még csak nemrég tanult meg menni. Az Ubi néni mondta, hogy milyen kedves gyerekek vagyunk mi Annival, mert nem lökjük fel a Gáborkát. Megsimogattam a Gáborka pici fejét, és eszembe jutott, hogy Api egyszer szólt, hogy én olyan erős vagyok, hogy igazán jól tudok vigyázni a kisebbekre, például Annira, meg a nálánál is kisebbekre. Örültem, hogy az Ubi néni ezt ilyen jól észrevette, mert ez az én egyik nagy előnyöm, és büszke is vagyok rá. Anni meg arra büszke, hogy neki jól áll a halványrózsaszín. Szerintem is jól áll neki. Majdnem annyira, mint nekem a piros és a narancssárga.

Tegnapra már annyira morcos lettem a sok köhögés miatt, hogy azt mondtam, hogy nem szeretem Annit, erre Anni elsírta magát és megsimogatott. Én utána heverésztem egy darabig és még Lolkabolkát se néztem, mert bántott a lelkiismeret. Egészen utálatosnak éreztem magam, és fájt a szívem, hogy Anninak fájt a szíve miattam. Amikor meglátott a lépcsőn, örömében felkiáltott, aztán mikor leértem, megölelt. Én persze eltoltam magamtól, mert érzelegni továbbra sem fogok, legalábbis nem nyilvánosan. Egész délután és egész este hülyéskedtünk és játszottunk, de már nem éltem bele magam annyira a köhögésbe. Lehet, hogy nem is köhögtem. Az tuti, hogy hányni nem hánytam, mert inkább háromszor vacsoráztam, és úgy visszajött az erőm, hogy még Apit is le akartam birkózni éjfélkor.

Szóval először én lettem beteg, aztán három nap múlva a Daddaléra. Ő még hűsítő fürdőket is kapott, aztán egyszer hányt is a kolbászosat, ma meg nem is akart enni, csak egy egészen kicsit. Én már egészen jól vagyok szerencsére, de néha idegesít, hogy nem lehet még játszani vele, és csendben kell lenni, amikor végre alszik, meg ilyenek. Persze sajnálom is közben, amikor nem túl nyafka. Gyógyulj már meg, Dada, mert unatkozom!

A Dada szerint jóembert epítettünk, szerintem meg hójembert. Én beteg is vagyok, mert elkaptam a doktornénitől, amikor elmentünk hozzá három évesen. A Dada nem beteg, de az ő orrát is kell szívni, pedig abból nem is jön semmi. Api tegnap megdobálta hógolyóval Eper bát, mi meg szánkóztunk. Kint nem folyik az orrom, de bent igen, és a Judit néniékhez is emiatt nem mentünk, mert nem hiányzik nekik a mi taknyunk most, mondta a Mami.

én meg direkt nem. Ő azt is mondja, hogy tömömö nem téje (köszönöm, nem kérek), én meg azt mondom csak, hogy nem. Arra is nem, ami különben igen. Sőt, egy ideje, mióta Anni azt is mondja, hogy cíjete (szívesen), azóta nagyon ideges leszek, mert én jobb szeretek vad kígyó lenni. Az viccesebb az udvariasságnál.

A jémojó a Dada szerint azt jelenti, hogy szülinap. Szerintem a szülinap a szülinap, de azért teszek fel néhány képet. Dada eszik tortát, én meg inkább nem. Süt a nap. Ez én vagyok a konyhában az új koronámmal a fejemen. Daddaléra ajándékkönyvet olvas. Így táncolunk. Ez itt a Dada. Így ordibálunk, ha muszáj. A Bleró néz valamit, de ezt mi nem láttuk, mert Eper néniéknél voltunk éppen.

Ma rosszcsont voltam és Anni nem, aztán olyan jeges lett az udvar, meg az út előttünk, hogy senki nem ment rajta, csak Eper bá, meg a Titi, mert Eper bá újra cigarettázik, és megnézték a Titivel, hogy a Géza bácsiék hogy kvadoznak a jégen. Mi Annival inkább hanyattestünk sokszor, és ez nekem nagyon tetszett, Anninak nem, a Mami sikoltozott, Api meg nem hallotta, mert dolgozott a szobájában. Aztán estefelé, mivel tegnap megtanultam karatézni és bokszolni a Tititől, jól elvertem Annit, és ez nem volt egy nagy okosság Api szerint, de majd beíratnak mindenhova, mert szeretek verekedni. Anni inkább táncolni fog, azt mondja, meg azt is mondja, hogy a fiúk hülyék. Szerintem megverem egy kicsit.

Eper bá abbahagyta a dohányzást. Ez nem tudom, hogy mit jelent, de a felnőttek nagyon örülnek, kivéve Eper bát. Holnap megyünk a Vavamamáékhoz, hogy a Mami tudjon tanulni, mert ott nem mondjuk neki azt mindig, hogy Mami tanu nem. Én nem szeretem, amikor tanul, mert olyankor nem épít velünk boltot. Ma egy éve lettünk magyarok Annival. Én szörnyen örültem ennek a ténynek, Anni meg addig sikoltozott a repülőn, amíg el nem ájult. Api is örült, a Mami meg nem, pedig itt sokkal több legónk es nagyszülőnk van, mint ott. Sőt, itt vannak Eper báék is, és a Bleró is, bár ő büdi.