Emily megvan

Az ovi jó, de nem járunk, mert megbetegedtünk. A doktor néni el is jött hozzánk hétfőn, és mondta, hogy nem baj, majd megerősödünk, és hogy milyen aranyosak vagyunk. Anni is ugyanígy gondolja, és én is. A Titinek ma szülinapja van, mi meg a Vavamamáéknál vagyunk, Api viszont otthon. Nekem hiányzik Api, és én ügyesen be is veszem a cseppes kockacukrot, de Anni utálja a cseppeket, és különben is nagyon mérges zsák.
Délután meg kint voltunk az udvaron, és jött a János bácsi fia, a Barni, és puszit adtunk neki, aztán jött a János bácsi, meg a felesége, és mindenki puszit kért. Én persze adtam, mert csak a szüleimtől vonom meg a kedvességet, amikor nem viselkednek jól. Anni viszont elszaladt, mert neki meg ne mondja meg senki, hogy mikor csókolgasson embereket.
Api meg megtalálta az Emilyt szombaton a garázsban. Anni sírt örömében, és olyan boldog volt, hogy azt mondta, hogy neki nem is kell új Emily, hanem inkább vegyenek nekem egyet, mert nekem nincsen még egy sem.