Luxus

A Blerót megkergette egy nagy szürke cica, akinek hiányzott a szőr a hátán. Nagyon szaladtak, meg nyávogtak, és kirohant a Mami a házból mezítláb a teraszra, és azt ordította, hogy Anni, kergesd el, Anni kergesd el, meg hogy te nagy macska, hagyd békén a Blerót, meg hogy adjál nekem egy papucsot, hadd vágom kupán.
Én mentem is a nagy szürke cica után, meg a Dada is odajött, a Bleró meg nagyon fújt, meg a szürke is fújta a Blerót.
Api azt kiáltotta bentről, hogy adj neki egy pofont, de a Mami, akkor már papucsban, inkább meghógolyózta a nagy szürkét. Az nagy nehezen el is iszkolt, a Bleró meg egesz nap aludt a konyhában, de aztán láttuk, hogy az orrán lett egy nagy karmolás, úgyhogy sokat aggódtam, hogy most aztán mi lesz, ha megint találkozik a nagy szürkével, de a felnőttek mondták, hogy a cicák tavasszal gyakran verekednek, mert a cicáknak ez a szokásuk.
Mostanában egyedül is kimehetünk a Dadával az udvarra, és a felnőttek azt hiszik, hogy nem vesszük, észre, hogy valaki állandóan minket kukucskál az ablakból vagy az ajtóból.
A felnőttek szerint ez igazán nagy luxus, hogy mi kimegyünk magunkban, szerintem meg jó, mert azt játszuk, hogy csapkodjuk a tócsákat botokkal, meg bele is ugrálunk, meg sártortát főzünk. A felnőttek szerint az is luxus, hogy ma az egész arcunk, és mindenünk csöpögős sáros lett.
Holnap megyek Apival vásárolni, de nekem még nem szóltak, mert izgatott leszek, és szerintük luxus az izgalom miatt fennmaradni, pedig hallottam, hogy a Dada itthon marad a Mamival takarítani, én meg vásárolok. Szerintem elég hülye szó a luxus.