TAVASZT A NÉPNEK

Ma megkertem az Eva nenit, hogy varrjon nekem sellouszonyt. Sotetzoldet, amilyen a kis hablenanynak es a Barbinak van. Mondtam neki, hogy rajzoljuk le, hogy biztosan jot varrjon, es majd a Mami kifizeti. Aztan este mondtam Eper neninek, hogy majd amikor latja a tortaautos bacsit, akkor mondja meg neki, hogy legyszi hozzon varazslos jegkremet, mert azt ettem a Botival a Kriszti nenieknel, mert a Boti sem ehet tejet, de a Danika olyan jegkremet ett, ami tejes volt es rozsaszin, de o meg a csokit nem szerette rajta. A Virag es a Csenge meg ramadtak a Barbihercegnos ruhat, ami a Viragon es a Csengen volt a jelmezbalban, es megneztuk egyutt a Barbi es a sellot, a Danika meg kint volt a Botival az udvaron, es a Boti sem ehet tejet es sajtot es joghurtot es kefirt se, mint en. Mondtam is a Kriszti neninek, hogy en nagyon orulok, hogy a Boti se ehet tejet es sajtot es joghurtot es kefirt, mert akkor en olyan vagyok, mint o, es ebbol az kovetkezik, hogy olyan vagyok, mint a tobbi ember! Ebednel

es akkor ujra lovagolhatunk. Sot azt is kervenyeztuk, hogy mehessunk oviba, de csak ebedido utanig. Vagy elottig inkabb.

Es ha tovabbra is azt mondjatok, hogy Dadika, Daduke, Kisdada, akkor szolok, hogy nem. Dani. Danika. Esetleg Dan. Anninak is szolok, es akkor o azt mondja, hogy oooo, bocsanat Danika. Mert en mar olyan nagy vagyok, hogy a Denes nem is fogja a Ficankat, amikor ugetek, hanem csak en fogom a kantarszarat, es ez a legjobb.