Monday, February 9, 2009

Mint régen

Tegnapra már annyira morcos lettem a sok köhögés miatt, hogy azt mondtam, hogy nem szeretem Annit, erre Anni elsírta magát és megsimogatott. Én utána heverésztem egy darabig és még Lolkabolkát se néztem, mert bántott a lelkiismeret. Egészen utálatosnak éreztem magam, és fájt a szívem, hogy Anninak fájt a szíve miattam.
Amikor meglátott a lépcsőn, örömében felkiáltott, aztán mikor leértem, megölelt. Én persze eltoltam magamtól, mert érzelegni továbbra sem fogok, legalábbis nem nyilvánosan.
Egész délután és egész este hülyéskedtünk és játszottunk, de már nem éltem bele magam annyira a köhögésbe. Lehet, hogy nem is köhögtem. Az tuti, hogy hányni nem hánytam, mert inkább háromszor vacsoráztam, és úgy visszajött az erőm, hogy még Apit is le akartam birkózni éjfélkor.

2 comments:

Bikfic said...

Mielőbbi gyógyulást! :)

Mrs. Shirley said...

köszönjük szépen! Lassan mindenki felgyógyul:)