Api messze-messze ment síelni


A Dada két napig volt nagyon mérges, én meg az első nap sokat szomorkodtam, mert mi nem szeretjük, amikor Api messze-messze megy, és ott is marad sokáig. A Dada nem is akart vele telefonálni az elején, mert csak sírt inkább.
Api a többi bácsi helyett igazán síelhetne a szőnyegen velünk, mint a múltkor, és akkor legalább akármikor rá lehetne csimpaszkodni. A Mami szerint már csak hármat kell aludnunk, és megjön. Szerintem addigra rajzolok neki ubiautót, meg holdat is festek, meg lila Blerót, a Dada meg igazi ollóval kivág neki egy terítőt. Én inkább festek, mert az ujjaim még picik az ollóhoz, és úgy elég kényelmetlen vagdosni.

Comments

Popular posts from this blog

Zsemleharc és pulcsiproblémák

Vidam delelott

(Nagycsopis Vugiságok