A Dada szeret egyedul poroszkalni, en meg annyira nem nagyon, mert nekem kell iranyitanom ezt a nagy Ficankat, es szerintem en egy kicsi lany vagyok, de a Denes mindig mondja, hogy erre menjek, meg arra.
hat valahogy ez nekik nagyon termesztesen jott- en is meglepodtem az elejen, meg izgultam is, de ok ugy ultek, mintha a vilag legtermeszetesebb dolga lenne a lovaglas. meg tisztogatjak is a Ficankat- azt mondtak nekik az istalloban, hogy jovo nyaron mar ok is mehetnek inaskodni. azota szornyen buszkek magukra:)
Reggel Gyuri, a gyűrűsfarkú maki ébresztett. Először ráült a fejemre, aztán belekiabált a talpamba, mert azt hitte, ott a fülem. Röhigcsélve sétáltam ki a konyhába, és láttam, hogy Anni már ott ül az asztalnál és folyóírással írja Api nevét. Akkor meg azon röhigcséltem, hogy milyen hülyén néz ki a folyóírás. Anni azt mondta, hogy neki tetszik, aztán megette a zsemléjét, amit a Mami tegnap talált a Safewayben. Majdnem úgy néz ki mint a Sparos császárzsemle. Szagolgattuk és nyammogtuk lassan, és oda-odadugtuk az anyánk orra alá, aki kijelentette, hogy ha nem hagyjuk abba, akkor eleszik előlünk mindent. A fiúk húzkodják a pulcsimat az iskolában. Azt kell nekik mondanom, hogy stop it. Nem tudom, miért húzkodják. Elég hülyék olyankor.
Sokaig aludtunk reggel Annival, mert este meg ugy tudtuk, hogy jonnek Hannaek es kipihentek akartunk lenni. Anni tegnap es tegnapelott vegig azt mondogatta, hogy Hanna, Hanna, Hanna, es magat elnevezte Hapikanak. En inkabb csak ugattam, es amikor megkerdeztek, hogy engem hogy hivnak, azt mondtam, hogy Auto. A fogpornak eleg utalatos ize van, es olyan erzes, mint amikor Anni homokot tesz a szamba, de a szuleim szerint nekem sem art, ha en sem eszem fogkremet. Ma delelott meg elbujtunk a haz ele, es nem szoltunk, amikor kiabaltak nekunk. Szerintem vicces volt, de aztan meg kellett igernunk, hogy legkozelebb visszakiabalunk, mert ha nem, akkor a felnotteknek kiguvad a szemuk es olyan ijesztoek, hogy rohognom kell rajtuk. A Hanna meg nem jott, es Anni szomoru volt, de aztan leszortuk a rizst az asztal ala, es bele is ugraltunk, hogy jol raragadjon a padlora, es ettol ujra megvidamodott.
Eper nenieknel vendeggyerekek, unokatesok vannak. A kislany adott nekunk valami izet, ami fenyes papirba volt csomagolva, mi meg Annival bevittuk Apaekhoz megmutatni. Akkorat ugrottak, mintha bekat hoztunk volna. Eppen valamit nagyon megbeszeltek, es ilyenkor mi kint garazdalkodhatunk, mert ilyenkor ha szolunk nekik valamiert, azt mondjak, hogy "mindjart megyek, Daniel, egy perc, es ott vagyok, Annika", szoval ilyenkor kimegyunk egyedul az udvarra es azt csinalunk, amit csak akarunk. Most is odaalltunk a kerites melle megnezni, hogy jon-e az Eper neni, de csak ez a kislany jott, es joszandekbol adta az izeket, es o megette azokat, amik nala maradtak, de mi nem mertuk, mert az a szabaly, hogy csak azt lehet enni, amit latnak Apaek. Miota Annit kiutotte a feherliszt, azota ujra eleg szigoruan nezik a felnottek a cimkeket az eteleken, es ha vendegsegbe megyunk, akkor porkoltet foznek, es otszor megkerdezik a Mamit, hogy tenyleg tehetnek-e bele pirospaprikat. A multkor meg a Len
Comments