TAVASZT A NÉPNEK

békás, a Dánieléké meg macis. Mi vagyunk a legidősebbek, mert minket visszatartottak nagycsopiban, mert én pici voltam, a Dániel meg fiú. Most meg Kaliforniában élünk, és az én legjobb barátnőm a Catalina, a Dániel meg az Evant kedveli a legjobban, de az Evan szülei amerikaiak, és velünk egyelőre amerikaiak nem barátkoznak, mert ez más, mint otthon, ahol mindenki barátkozhatott velünk, és nem voltak külföldi szabályok. Pedig mi okosabbak vagyunk sokszor, és az én tanítónénim, a Miss H. is megmondta, hogy úgy kell a lányok haját befonni, mint ahogy az enyém van, és akkor nem könnyen megy bele a tetű. Igaz, én azt hittem, hogy azért kell felállnom, mert nekem van tetvem, de aztán kiderült, hogy példakép lettem. Igazából én meg az Izát utánzom, mert neki volt mindig ilyen okos a haja az oviban, de az Iza nem költözött ide, ahova mi, és az iskolában mindig találkozhat a Lilivel, én meg nem, mert a Lili se ide költözött, hanem a mi házunkba, Úrhidára, mi meg először elmentünk Helsinkibe, a

Anni tegnap elhatározta, hogy lesz majd macskája valamikor újra. Készített is egy rajzot a boldog családról: az apája a nyakánál fogja Blerót, a régi macskát, aki elköltözött egy kedves öreg nénihez (ez a hivatalos történet), Anakin pórázát én tartom, Dáni meg Anni fején pedig ott áll Luke és Leia a két hörcsög, és a rajzAnni azt mondja, hogy nekem ish les cat. Nincs nyelvzavar a kis fejekben, ááááá, biztos, hogy nincs.)

Mikor megyünk iskolába, mikor megyünk iskolába?, kérdezgetik, én meg azt mondom nekik, hogy ráértek még iskolapadba ülni. Szerintük persze nincs igazam, és arra a kérdésre, hogy ugyan hova rohantok, azt válaszolják, hogy iskolába. Dániel karatézik, Annika balettozik, Dánielt különültették a Bencétől, Annira megsértődött Eszti, és meg is fenyegette, hogy nem hivja el a szülinapi bulijára. Lili szerelmes Dánielbe, Dániel szerelmes Izába, Bogiba és Csengébe, Anni most éppen nem szerelmes senkibe, mert balettra jár. Eszti és Lili is szeretnének balettozni, mert Anni és a jelenlegi legjobb barátnője, Csenge naphosszat táncolnak az oviban. Dániel szakács és villanyszerelő lesz, Anni táncos és doktornéni. Az a gyanúm, hogy az utóbbit csak azért mondja, mert ezt a kijelentést hallva az emberek azt mondják, hogy hűha. Dánielt ilyesmivel nem foglalkozik, de szerintem feltaláló lesz, aki nagyon jól főz majd, és megszereli a villanyt.)

Éjjel köhögtem, úgyhogy ma nem mentem oviba. Marokszám eszem a vitaminokat, mert tegnap délután lemondtuk a mandulaműtétet, és nem hagyjuk magunkat. Anni ma karatézik, és megigérte, hogy ezentúl szól a logopédus néninek, hogy ételallergiás, mert vannak feladatok, amiket zizivel kell csinálni, és a logopédus néni nem tudta, hogy el kell olvasni, hogy mi van a ziziben, Anni meg elfelejtett szólni, és a szájába vette a zizit, és persze meg is ette. Apiék aztán este hosszan jézusmáriáztak, és Anni kapott biztonságos zizit, aztán beszélt a Mami reggel a Zsuzsanénivel, hogy ha Anni feledékenykedik, ők mindenképpen figyeljenek, mert baj lehet az ilyesmiből. Mindenki mondja, hogy dehát nem is látszik a kisleányon, hogy allergiás, mire a Mami beléjükfagyasztja a szót azzal, hogy az ételallergia veszélyes lehet akár látszik, akár nem. Néha azt is elmeséli, hogy régen olyannyira látszódott, hogy a kisleány egész teste ekcémás volt, és ezért is észnél kell lenni. De nézzünk most néhány képet: Olva

Ez Dániel széke A közlekedési múzeumban voltunk szombaton Dániel azt mondja, mozog a foga Api vizet ivott, és nem vitte vissza a poharát a konyhába Anakin félig látszik, de igy is nagy

Anakin már 23 kg. Sokkal nehezebb nálam, és nem hisztizik, amikor oltást kap, viszont Annit nekirántotta tegnap a falnak, de Anni nem sirt, mert a Mami és a Csilla is azt mondták, miután leszedték a falról, hogy ebcsont beforr. Én is tartottam a kutyám pórázát, de engem nem rántott el, mert gyorsan elengedtem, mihelyst megfeszitette. Holnap jön a Rumli bohóc az oviba, én meg egyedül megpucolom a mandarint, és nem nyivákolok, mikor belespriccel a szemembe. Most meg fedőkkel cintányérozunk.