Ovi

Az ovi jó. Nekem főleg a barna hajú óvónéni tetszik, mert ő a legkedvesebb. Anni is őt szereti, meg Anni barátkozik még egy kislánnyal is, én meg az óvónénivel. Annit az egyik lány megütötte az arcán a múltkor, és Anni sírt nagyon. Én csúnyán néztem, mert akkor még nem tudtam, hogy vissza kell ütni. Már tudom, és Anni is tudja, de a kislány nem verekedett többet, úgyhogy mi sem ütöttük meg. A felnőttek mind azt mondták, hogy vissza kell ütni. Magyarázták is néhányan, hogy rászállás lesz, ha nem ütünk, meg micsoda világ ez, meg Eper bá csóválta a fejét nagyon, hogy pont Anni, amikor Anni milyen kedves. Aztán arról is beszéltünk sokat, hogy az a kislány nem rossz és nem is hülye, csak biztosan valami bántotta, és levezette Annin a baját. Én meg is sajnáltam szegényt, mert eszembe jutott, hogy néha Anni is verekszik, meg én is, de akkor is vissza kell ütni, mert ugyan még picik vagyunk, de meg tudjuk védeni magunkat a felnőttek szerint.