Tuesday, February 17, 2009

Köszönet

Ma délután átjöttek Eper néniék. Már egyáltalán nem engedtek rámászni, mert nagy a hasa. A Tabpapának is nagy, de mégse szól rám senki, ha véletlenül rámászok. Mondjuk Eper nénire szívesebben mászom, mert néni. Eper bá megborotválkozott, úgyhogy adtam neki puszit, és hagytam, hogy csikizzen, mert megborotválkozott. Apinak is mindig szólunk, amikor bök. A Bleró meg tegnap óta alig van itthon, és amikor meg is jön, akkor is csak nyávog és nincs benne köszönet. Ma mondjuk a Dadában se volt sok, mert szétrontotta az Annibetűt, amit a ceruzákból raktam ki. Én nyerbákoltam, mint a Bleró, a Dada meg ment gondolkodni a hálószobába. Később, miután eleget gondolkodott, és olyan rendes Dada lett ismét, kijött és adott puszit, mert szentabéke, és kicsit meg is igazgatta az Annibetűt, amit kiraktam, amíg nem volt a nappaliban. Akkor már volt benne köszönet megint. Ezt már szeretem.

1 comments:

r- said...

az van mrs. shirley, hogy en ugy altalaban nem szeretem a gyerekek neveben irodo blogokat, de a vuginep minden egyes bejegyzese egyszeruen tokeletes stilusu es mindig orom ide benezni, es elnezve annit es dadat valahogy az az erzesem, h ok tenyleg igy is elik meg, ahogy te leirod, szoval csak, h szeretem a blogod, mert jol megirt