Vedoneni

Delelott epp a kerti lyukakat tomtuk be Dadaval es a Mamaval, amikor megjelent egy neni, aki mondta, hogy nem tud bejonni, mert nincs kiskapu, a nagy meg hogy nyilik.
Kiderult, hogy o a vedoneni, es a Mama beengedte. Megigerte neki, hogy jovo heten mar lesz csengonk, aztan lattam rajta, hogy nagyon sapadtan pislogott a haz fele, mert nem reg reggeliztunk, es azt jatszottuk kozben, hogy kutyak vagyunk. Raadasul egy borospalack is ott maradt a nappaliban, es mindenhol jo nagy volt a szemet, mert reggeli utan azt is jatszottuk, hogy mindent jol szetdobalunk es megcincalunk. Vittunk be egy kis foldet is az udvarrol meg a teraszrol, ugyhogy Apa is elsapadt, amig probalta eltuntetni a legnagyobb disznosagokat. Nem sikerult neki, de a vedoneni azt mondta, hogy inkabb uljunk le kint.
Mama igazan felnohetne a haz rendbentartasahoz, mert ez annyira ciki, hogy az emberhez nem allithatnak be varatlan latogatok, mert biztos, hogy valami szornyuseg hever a nappali kellos kozepen. Kesobb egy madar letojta a kerti asztalunkat, es megbeszeltuk, hogy ilyet nem illik csinalni.
A neni aranyos volt. Foleg, amikor megtudta, hogy lombikbabak voltunk, merthogy az o gyerekei is azok. Megdicserte a szep szemunket, aztan mondta, hogy majd jon, es hogy kapjunk gyorsan tbc-elleni oltast, meg kullancsosat is, es hogy nem szabad kenni, hanem ki kell tepni, mert a tudomany nagyot fejlodott. Remelem, egy se maszik rank, mert nem birom a kullancsokat.