Wednesday, January 19, 2011

Boldog ötödik születésnapot Anninak és Dánielnek




Öt éve ilyenkor csütörtök volt. Mr. Shirley-vel megnéztük az Office-t, aztán nem tudtunk aludni az izgalomtól.
Ezt irtam akkor:

2006. január 19., csütörtök

Egy.

Tegnap este vacsi utan ismet riadoztattam Mr. Shirley-t, hogy itt az ido, de aztan megint kiderult, hogy megsem. Ennek oromere ejjel egyszercsak arra ebredtem, hogy alszom a furdoszobaban, ma meg az nst-n Hanzi* ugy elbujt, hogy eloszor nem talaltak meg, es azt hittem, hogy ott ajulok le az agyrol, de aztan kiderult, hogy csak elvandorolt a szokasos helyerol. Mr. Shirley meg is jegyezte, hogy valoszinuleg o lesz a bajkevero a csaladban, Dani meg a megbizhato, mire mondtam neki, hogy ezen ne csodalkozzon egy percig se, hiszen nemcsak az o genjeit orokoltek a gyerekek, es hogy ugy is lehet am bajt keverni, hogy az ember rendesen viselkedik kozben.

Most nem dudaltak rajuk, mert a nover azt talalta ki, hogy kimeletesebb, ha a teve hangjara ebrednek fel. Olyan volt a taviranyito, hogy abbol jott ki a hang, nem is a tevebol magabol, hogy ne zavarja a tobbi nepeket az osztalyon. Ratettuk a hasamra, majd jol ki is valasztottam, hogy ebresszuk oket az ER-ral, hatha beindulnak a Carter doktor hangjara, de csak egy csomo hangos reklam jott egymas utan, az aranyos ikrek meg aludtak tovabb.

Aztan egyszercsak hirtelen megjelent a doktor Ross, es mondott valamit, mire mindketto kisgyerek hirtelen felebredt es ektelen mocorgasba kezdett, mig a Carterre a fuluk botjat se mozditottak.

Holnap meg nagyon nagy nap lesz.


*Annit akkor még Hanzinak neveztük, de miután megszületett, hamarosan Annika lett.

És másnap valóban hatalmas nagy nap lett. Reggel nyolc óra kilenc perckor megszületett Anne Mave, majd nyolc óra tizenegykor Dániel Merric.

"Reggel ot utan, indulas elott meg lefilmeztuk a hajonyi nagy hasamat, aztan elvagtattunk a korhazba, ahol a legborzasztobbnak a katetert, a legjobbnak pedig Mr. Shirley mutosruhajat talaltam, aztan jott az altatoorvos, es orult, hogy egyszer mar elkabitottak tavaly februarban, amikor kivettek a kis petesejteket belolem. Ez a doki kulonben egesz valoszerutlenul emlekeztetett valakire, akit az egyik elozo eletemben ismertem, de nem biztos.

Aztan egy csomo vernyomasmeres utan jol betoltak a mutobe, es Mr. Shirley csak akkor johetett, amikor mar nem latszott semmi belolem a nagy kek, eltakaros lepedok miatt. Mire beert, addigra majdnem elajultam haromszor az oxigentol, es nagyon orultem neki, hogy vegre megjelent, meg persze az is elragadtatassal toltott el, hogy nem kell ugy teljesen igazabol szulnom nyomasokkal, meg fajasokkal, mert az az igazsag, hogy ahhoz nem erzem magam eleg batornak. Talan majd a harmadik gyerekunket, de nem igerek elore semmit, mert ki tudja.

A nogyogyaszom, egy koraharmincas no, aki mar jart Pecsen, egy masik, igen fiatal, szoke alacsonnyal ugykodott a szikekkel, mi meg izgultunk, illetve en folyamatosan igyekeztem megszabadulni a huje oxigenmaszktol, de mivel kikotottek a kezemet, ezert nem sikerult, aztan egyszercsak azt mondja a dokim, hogy ott lat egy kis kart, es Mr. Shirley elragadtatva kozolte velem, hogy kivettek Hanzit, aki nehany masodperc mulva felsirt, es akkor en is sirtam, meg akkor is, amikor ket percre ra megerkezett Dani, es alaposan kieresztette a hangjat, majd lepisilte az egyik novert, akinek ez szemmel lathatoan nem tetszett, mert elegge utalatos volt, pedig tudhatna, hogy a babak eloszeretettel pisilnek ra barkire, aki eppen arra jar.

Mindenki gratulalt, Mr. Shirely meg odament Danihoz, es mondott neki valamit, mire a macifiunk elhallgatott ugyesen, Hanzi pedig kinyitotta a szemeit. Oda is adtak oket a kezembe, es ahogy elneztem az arcukat, eleg furcsan kezdtem magam erezni, merthogy nem lepodtem meg. Ez olyan mintha mindig is ismertem volna oket-dolog volt. Pontosan ugyanolyan, amikor vegre talalkoztam Mr. Shirley-vel, es akkor is minden olyan termeszetes volt. A fene se erti.

Kicsit kesobb, meg mindig a labadozoban, vegre megkaptam a pottyikreket, es megetettem oket, majd befekudtek melegedni a lampak ala, de nem bantam, mert Mr. Shirley mondta, hogy az jo nekik, es egy csomot fotozott, en meg a vilagomat se tudtam es oklendeztem, ami eleg kellemetlen es idorablo, ha az embernek egyszercsak kinteremnek a gyerekei, akiket most lassan fel kell ebresztenem egy kis vacsira, es pelenkacserere, ugyhogy elhallgatok."


Jaj, de sokat éjszakáztunk velük, és jaj, ott a kórházban, miután abbahagytam a hányást, és rájöttem, iszonyatosan nagy a felelősségem, jaj, de nagyon sirtam, mert nem tudtam elképzelni, hogy hogyan leszek én anyukája ennek a kettő picike újszülöttnek.
Ez a stressz mostanában kezdett csillapodni bennem, hogy látom, a világban, vagyis az óvodában megállják a helyüket, és vidámak, elevenek, és kedvesek, okosak, néha szemtelenek, és nagyon a mieink.


Dániel már a jövőjét tervezi. Ez általában este, lefekvés után jut eszébe, és Anninak meséli, hogy milyen autót épit majd Apival, mennyi gyereke lesz, a feleségével hogyan merülnek majd le a mély tavukba, ahol lesz egy vár is a halaknak. A gyors autóval pedig hamar eljut majd hozzánk, de nem kell messzire mennie, mert itt fog epitkezni a Pirosalma utcában, ahol a Déneséknek van a lovardájuk. A háza egy hatalmas kastély lesz zsiráffal, és a gyerekeinek is vesz majd búvárszemüveget.
Le is rajzolja az autót, majd a rakétát, mert persze rakétával mennek fel a világűrbe Apival vagy a feleségével. Én valószinűleg nem férek majd be a rakétába, mert Dániel szeme huncutul csillog, amikor megkérdezem tőle, hogy én is megyek-e. Nem baj, Dadü, majd akkor vigyázok a gyerekeidre.
Én is vigyázok a te gyerekeidre, Mami, amikor felnőtt leszek, jelenti ki Anni, majd hozzáteszi, hogy ő doktornéni lesz, és meggyógyit mindenkit. Anni elsősorban az orvosokkal közli, hogy ő is azt a pályát választja. Gyanitom, hogy mellette előadóművésznő és főnök is lesz. Egy mindent és mindenkit alaposan megszervező főnök.
Neveli Dánielt, neveli a kutyát, engem is és Mr. Shirley-t is. A macskával nem sokra megy, mert a macska vagy eszik vagy alszik vagy nincs itthon.
Olyan jó ez. Olyan jó, hogy van nekünk Annink és Dánielünk! Éljen-éljen a Vuginép! Isten éltesse őket!

7 comments:

aarkus said...

Isten éltessen benneteket, és vigyázzon rátok!

Mrs. Shirley said...
This comment has been removed by the author.
Mrs. Shirley said...

Köszönjük szépen!

sbodi said...

Nagyon boldog születésnapot nekik, irtó aranyosak a karácsonyi képen!

bikfic said...

Isten éltesse őket és titeket is, nagyon sok boldogságot kívánok! :)

Mrs. Shirley said...

Köszönjük, köszönjük! :)))

Anonymous said...

Boldog-boldogot!
Csiperke (Eszter)