Lovak, tyukok, macskak

Meg mindig nem esik a ho, pedig minden nap varjuk. Ma meg delelott mentunk lovagolni, mert a Denes bacsi azt mondta, hogy raer, de amikor megerkeztunk, akkor a lovaszbacsik tolunk kerdeztek, hogy lattuk-e. Aztan meg kesett is, de mi orultunk Annival, hogy sok az idonk, mert addig, amig vartunk ra, nagyon megetettunk minden lovat repaval es szalmaval is, de a Milton peldaul nem kerte, es az Univerzum hagyta magat jol megsimogatni, a Csibesz megharapta a Mami kardiganjat, es meg is akarta enni, es ezen nagyon nevettunk, mert kiabalni kellett, hogy elengedje vegre, akkor meg ugy nezett, hogy szinte bandzsitott. Aztan adtunk fuvet a tyukoknak, es Annit megharapta egy tyuk, es Anni nagyon kiabalt es visitott, mert csalodott a tyukokban, de mondtuk neki, hogy minden lo ot nezi, foleg a Tucsok, es ennek orult, mert igy mar tudja, hogy mennyire szeretik a lovak, merthogy mindig o ad nekik repat. En ma nem dobaltam repat, hanem a kardomat mutattam meg a lovaknak, es tudom, hogy annak is orulnek, hogy milyen jo kardom van.
Aztan amikor megjott a Denes bacsi, akkor megigerte, hogy majd nagyobb koromban en is ulhetek a Miltonon, aztan ugetve szlalomoztam, Anni meg baratsagot kotott az osszes macskaval, a Blero meg mar eleg kerek, es allandoan a hutonel olalkodik.