A mi osztályunk

békás, a Dánieléké meg macis. Mi vagyunk a legidősebbek, mert minket visszatartottak nagycsopiban, mert én pici voltam, a Dániel meg fiú. Most meg Kaliforniában élünk, és az én legjobb barátnőm a Catalina, a Dániel meg az Evant kedveli a legjobban, de az Evan szülei amerikaiak, és velünk egyelőre amerikaiak nem barátkoznak, mert ez más, mint otthon, ahol mindenki barátkozhatott velünk, és nem voltak külföldi szabályok.
Pedig mi okosabbak vagyunk sokszor, és az én tanítónénim, a Miss H. is megmondta, hogy úgy kell a lányok haját befonni, mint ahogy az enyém van, és akkor nem könnyen megy bele a tetű. Igaz, én azt hittem, hogy azért kell felállnom, mert nekem van tetvem, de aztán kiderült, hogy példakép lettem. Igazából én meg az Izát utánzom, mert neki volt mindig ilyen okos a haja az oviban, de az Iza nem költözött ide, ahova mi, és az iskolában mindig találkozhat a Lilivel, én meg nem, mert a Lili se ide költözött, hanem a mi házunkba, Úrhidára, mi meg először elmentünk Helsinkibe, aztán Amerikába, és mindenki erőltetetten mosolygott, meg sóhajtozott, mi meg kaptunk egy csomó legót, és azt mondták Apiék, hogy kompenzálunk, de nem baj.

Comments

Popular posts from this blog

Zsemleharc és pulcsiproblémák

Vidam delelott

Cukor