Thursday, September 4, 2008

Nehez gyerekkor

A delutani alvasido buntetes. Ha visitok fel oran keresztul, le kell ulnom a zongora melle megnyugodni. Ha a Dada is visit, o is leul. Ha verekszunk, le kell ulni. Ha hisztizunk, le kell ulni. Ha a Blerot felrugjuk, le kell ulni, pedig budos, es allandoan tucskot eszik, es mar nem itt bent kakil, de meg mindig olyanokat pukiz, hogy elszaladunk tole. Ha rakopunk az emberekre, akkor le kell ulni. Ha osszekenem magam ebeddel, akkor le kell ulni. Ha megtepjuk egymast, akkor le kell ulni, es szolni kell, amikor megnyugszunk. En altalaban azonnal szolok, de a Dada megvarja, amig megnyugszik teljesen, mert o biztosra megy.
Tegnap meg atmentunk Eper neniekhez, de egy ora mulva haza akartam jonni, pedig Eper nenieknel nem kell leulni. Mondjuk nem is rosszalkodunk, es budos macskajuk sincs.

0 comments: